Jól ébredtem ma. Egész korán, magamhoz képest. Megfőztem a teát, már nem bújtam vissza a meleg ágyba. Válaszoltam egy e-mailre, hosszan. Nem görgettem a választ magam előtt, mint szoktam. mégsem álltam neki jógázni. Reggeliztem. Kávéztam. Olvastam, a neten. Visszatértem a földre, és azt vettem észre, hogy a lábaim összecsavarodva, gyomrom görcsben, végtagjaim jéghidegek. Megfagytam. Térdeiiem ülve görnyedek össze a széken. Eltelt egy jó nagy tányér idő. Aztán leültem meditálni. Kb. 5 percig bírtam. Hullámokban tört rám a pánik, a meleg, pedig előtte még fáztam. Úgy éreztem, rögtön elhányom magam. Fölkeltem, visszaültem görnyedni az asztalhoz. A gyomrom egy kőkupac, kénesen fortyog, ámde statikus azért. Olyan megmozdíthatatlan masszává vált. 11:41. A fél nap már lepergett. Pedig görcsök nélkül ébredtem, sok mindent nem terveztem mára, mégsem tudok egyiknek sem nekiállni. Ki akar valami jönni a gyomromból, de nem tud. Úgy sejtem, ez valami elemi félelem-golyóbis. Időnként felszívja magát, időnként a háttérbe vonul. Nem is golyóbis, inkább egy medúza, mérges csápokkal. KI vagy te, mérgező medúza? Halálosan lepermetezed a neked nem tetsző akarathullámokat. Érdekes, a munkában békén hagysz. Köszi, nehogy aztán új ötleteket meríts ám tőlem!
Beszélgessünk. Szerintem sosem gondoltad volna, hogy én nem akarok neked ártani. A születésedbe már belekódolták, hogy mindenki meg akar téged támadni, ölni, eltaposni. Engem meg sem kérdeztél. Alapból azt gondoltad, hogy én csak árthatok neked. Hiszen nem is ismersz engem. Tudtad, hogy alapból nem szoktam ártani senkinek? Ha valaki direktben hátbatámad engem, akkor is elmenekülni szoktam, nem visszatámadni. A támadásoktól mindketten félünk. Sőt, mindketten attól félünk, hogy egymásra támadunk. Mindketten a másik agressziójától félünk. Miért, agresszív vagy? Le akarsz győzni? Mit jelent számodra a győzelem? Mi táplál téged? Mit gondolsz rólam, ki vagyok én? Én függök tőled, vagy te függsz tőlem? Függőségi viszonyban állunk egymással? Miért jó, ha görcsbe rendezed a vázrendszeremet? Egyáltalán, jó ez neked is? Törődik veled valaki? érdekelsz te valakit? Fáj az, ha senkinek nem kellesz? - legalábbis, te így gondolod. Milyen ott bent kuporogni? Milyen színű? Milyen illatú? Hogyan érzed ott bent magad? Azt hiszem, vannak közös vonásaink. mindketten félünk. Mindketten bezártuk magunkat valahová. Mindketten másra vágyunk, mint ami, és egyikőnk sem tudja, mi legyen az a más. Dehát mi egy testben lakunk. Tulajdonképpen még jó is, hogy vannak hasonlóságaink. A szótárunkba is ismerős a szószedet. Főleg, ami a jelzőket illeti. Nekem mostanában kedvem lett kibővíteni ezt a szótárfüzetet. Nem tudom, te hogy vagy vele, de csinálhatnánk együtt is, hm?
Hallgassunk egy kis zenét, mit szólsz hozzá?
Nem kell rögtön sokat, mindent, azonnal, csakazértis. Egy percet is lehet rohanva, illetve lassan, szemlélődve átélni. Én szeretném jobban érezni magam, nem tudom, te hogy vagy vele. Ha elnyomod a vágyaidat, megfojtanak a kényszereid. Nem zavarlak most tovább. Egyáltalán, zavarlak?
