Egy rendhagyó zenei poszt következik.
Először a régi fájdalmakról:
https://www.youtube.com/watch?v=IhLiVLrknfQ
Maga a film is nagyon jó, nem kell megijedni a címétől.
Aztán mostanság fedeztem fel egy zseniális francia jazz zongoristát, a jelenkori fájdalmakhoz jól passzol:
https://soundcloud.com/alejandro-dist/baptiste-trotignon-ne-me
Ez pedig szimplán csak a mai csütörtökmondáshoz, ezen az őszies keddi napon, ami azért nyomokban a klasszikus áprilisokat idézte:
https://www.youtube.com/watch?v=Jlwku6e7AhE
Rájöttem, szotyival rendkívül jól be lehet tömni a számat, elfoglalni a kezeimet, tökéltesen lehet ezzel aktívan passziválni a perceket. Mintha egy üres lappal befűzött írógép előtt ülnék, és belezavarodnék a klaviatúra által nyújtott tengernyi lehetőségbe. Rájöttem, szeretem a szimbólumokat. Jól el lehet velük rejteni a gondolatokat, miközben mégis kifejezed őket....
