Fáj a vállam. Sajog, kattog, csikorognak a porcok. Csörög a telefon. A mobil. Majd hamarosan a vezetékes is. Aztán elhallgat. Nem fogom ma neki fölvenni. Ma? Nem akarom fölvenni, nem akarom hallani, nem akarok konzumbeszélgetést folytatni vele. Mással sem. Esik a hó. Jajj istenem, fú, de depresszív ez a bejegyzés.
Ha egyszer ez a "Grundinformation". Nemek harca, nem csak a telefonok között. Nemek harca az ízületekben. Nemek harca az agysejtekben. Unom már ezt a standardot. Napfényt akarok. Nyugalmat akarok. Békét akarok. Semmit sem tudok. Neurózis a köbön. Ti ezt nem érthetitek. Ez nem egy leányregény. Nem is horror. Eddig, legalább is. Úgy látszik, ma egy ilyen kis tőmondatos napunk van. Teremtéskényszer. Hm. Vajon az Istennek is volt anno, a kezdetek kezdetén? Teremtéskényszer? Mindegy, most nem hiszek Istenben.
Remélem, már nem olvassa ezeket a sorokat senki. Tul.képp ez volt a cél. Kár, hogy a merev ízületi görcseimet nem tudom ide bepötyögni. Azt hiszem, kellene egy statisztikát készítenem, hányszor pötyögöm be ide a nem szót. Igazándiból a cél a nemeket lefogyasztani. Bár magamat is jó lenne. No, megyek is enni valamit.
Legyetek üdvözölve általam.
